A teáskanna stílusa, miről beszélünk?

Egy teáskanna olyan érzést, emléket, érzelmet tud felidézni, amely ezen a szűrőn keresztül megadja neki azt a stílust, amit mi tulajdonítunk neki. Lehet romantikus, retró, szórakoztató, túl kicsi, túl nagy, mindig attól függ, hogy mit érzel, amikor meglátod, mikor használod, az ítélet részben szubjektív, hiszen ízlés és érzés befolyásolja.

- min olvasni

Les styles, de quoi parle t-on?

Összegzés:

A szótár stílusát 4 szinten tekintik:

- A gondolatok kifejezésének módja.

- Egy korszak műalkotásának jellemzőinek összessége (korinthoszi stílus, barokk... reneszánsz stílus, második birodalom...)

- Nyelvtudomány: nyelvi szint, egy szöveg (irodalmi, kijelentés...)

- Viselkedésmód, életmód, generáció.

Ha a teáskanna stílusáról beszélünk, akkor mindezen formában azonosnak tekinthető.

- A gondolat kifejezésének módja: a teáskanna olyan érzést, emléket, érzelmet tud felidézni, ami azt a stílust adja neki, amit ezen a szűrőn keresztül tulajdonítunk neki. Lehet romantikus, retró, szórakoztató, túl kicsi, túl nagy (mindig attól függ, hogyan érzi magát, amikor meglátja, mikor használja), az ítélet részben szubjektív, mivel ízlés és érzés befolyásolja.

- Egy korszak műalkotásának jellemzőinek összessége. Itt tudjuk, hogy ritka, ha nem nulla lesz egy korabeli mű, de stílusról beszélhetünk rá: A vintage teáskanna "régimódi" vagy klasszikus stílust jelent, általában az 1930-1970-es évekből. A retró inkább a múlthoz, a 20. század 1. feléhez tartozik. Az Art Deco az 1910-1920 közötti évekre utal (szimmetria, egymásra helyezett formák, összetett vonalak, aerodinamikai ívek, arany, ezüst, kifinomultság). A stílus a barokkos hangulatot idézi, amikor a koncepció a meglepetés, a mozgás: különc, bizarr, szabad és váratlan díszek. Kontraszt és játék a fénnyel. A rokokó túlterhelt, frivol stílus, az érzékeket csiklandozó formákkal, témákkal, eredete barokk. És akkor a giccs stílust az a vágy jellemzi, hogy eltérjenek az elavult elemektől, lásd a rossz ízlést. A tradicionális stílus az, ami átment egy kultúra használatába, ahol van hagyomány, van kulturális utalás (kínai, japán, európai, nyugati, amerikai…) De itt is szubjektív az utalás, mindenekelőtt alapszik. egy ilyen és ehhez hasonló kulturális hagyományról alkotott elképzelésünkről és reprezentációnkról, hacsak nem is közvetlenül érintettünk.

- Nyelvtudomány: A leírás vagy játékos lesz, vagy fáradságos, vagy kitérő, vagy technikai...

- Életmód: talán ez a legérdekesebb, szeretünk családdal lenni? Barátokkal ? Vagy egyedül lenni? Szeretjük, ha mindenhol van minden, amire szükségünk van, vagy csak otthon munka után? Szeretjük az illatos teát, vagy bármit? Nekünk ez egy szertartás, vagy csak egy automatikus pillanat két cselekvés között? A praktikusat keressük, vagy a szépet, a letisztultat szeretjük? Vagy az autentikus, rusztikus? Annyi kérdés, amit feltehetsz magadnak a teáskanna kiválasztásakor. Vagy legalábbis akkor, amikor úgy döntöttünk, hogy egy teáskannát választunk ahelyett, hogy bevisszük egy szupermarketbe, és azt mondjuk magunknak, hogy úgyis megteszi a trükköt.

A stílus szubjektív, mindenki felteszi a konnotációját, értékítéletét. A stílus nem egy megbízható és végleges tudományos állapot, csak egy újabb adat, amely lehetővé teszi, hogy elhelyezkedhessünk a reprezentációinkban. A stílus nem banálisnak lenni, hanem kihívást jelent, kérdezősködni.

Szólj hozzá